Kék Shift: Képregények – A Rodney Dangerfield of Art

Ezt a közzétételt benyújtják:

A kezdőlap legfontosabb eseményei,
Interjúk és oszlopok

Fahrenheit 451

Írta: Roger Ash

Most és akkoriban azt az érzetet kapom, hogy a lakosság a képregényeket elfogadja, nem csak a gyerekek számára. Valójában a gyerekeknek is lehetnek, bár a tizenévesek és a felnőttek is lehetnek, akárcsak bármilyen típusú művészet. Amellett, hogy megnéztem valamit, mint például a Sarah Boxer Slate rövid cikke, és felismertem, hogy néhány ember számára a képregények mindig a gyerekek hatáskörébe tartoznak, valamint azoknak, akik nem tudják ellenőrizni a „valódi” könyveket.

Valaki, úgy gondolom, hogy Neil Gaiman azonban tévedhetek, amikor valami ehhez a hatásnak mondom, amikor néhány embernek a képregényekről szóló véleményét magyarázom: A szavak művészet lehetnek. A fotók művészet lehetnek. A kettő kombinációja azonban csak a gyermekek számára. Miután elolvasta a Bradbury Ray Bradbury Fahrenheit 451 -es képregény adaptációjáról szóló megjegyzéseit, valamint Tim Hamilton művészt, azt hiszem, hogy Boxer asszony valószínűleg ezt a módszert is érezi a képregényekről. Mégis kijelentem, hogy az olyan könyvek, mint az Art Spiegleman Maus, Eisner szerződése az Istennel, valamint a Dropsie Avenue-vel, valamint a Joe Sacco kockázatmentes területével, Gorazde képesek a háború, a bérleti élet, valamint a The Borrors of Warrors, valamint a Az emberi állapot számos olyan módszerrel alakul ki, amelyet önmagukban a szavak vagy a fotók soha nem tudtak. A történet, mint képregény elmesélése ugyanolyan érvényes módszer egy történet elmondására, mint egy regény, film vagy magazincikk.

A rövid cikk egyik elsődleges állítása az, hogy a képregények azt mutatják, hogy az irodalom „tompa”, amelyről Bradbury beszélt a Fahrenheit 451 -ben, valamint a történetet a képregény típushoz igazítja. Ennek ellenére az igazság annak ellenére, hogy Bradbury, amint megjegyzi, képregény rajongó, és maga az adaptációt írta. Úgy gondolom, hogy nem érzi pontosan ugyanazt a módszert, és úgy tűnik, hogy a rövid cikk nagy részében vitatkozik Bradbury -vel, aki nincs ott, hogy megvédje magát.

És aztán ezt a könyv hosszú idézete után készíti, amelyben pontosan megvitatja az irodalom decololed -et:

„Úgy hangzik, mint az internet, nem igaz? A hírcikkek végül blogokká váltak, a blogok pedig tweetnek bizonyultak. ”

Tehát azáltal, hogy erről az interneten való összeállítása, nem pontosan ugyanazt csinálja, hogy a képregényt, valamint maga Bradbury -t veszi a feladathoz? Megkérdezem, hogy elkapta -e az iróniát?

Ezenkívül Bradbury egyik pontja a könyvben (amint ezt szem előtt tartom) az, hogy az emberek nem akartak hinni maguknak. Ez volt a valódi katasztrófa a könyvben. Az emberek abbahagyták a könyvek iránti érdeklődés fizetését, és azt is akarták, hogy mások elmondják nekik, mit kell hinni, és pontosan hogyan érezzék magukat. Úgy tűnik, hogy ez a pont hiányzik a darabból.

Úgy gondolom, hogy a képregények egy csodálatos művészet, amely bármilyen típusú történetet elmondhat, amelyet a fejlesztő kedvel. Ray Bradbury az egyik favortie szerzőm. A cikkében, valamint Boxer asszony mindkettőt becsapja, és beismerem, hogy megnyomta a gombjaimat. A lényeg: Ms. Boxer rövid cikke egy nézőpont, valamint egy nem értek egyet.

Mit gondolsz? Bármit szeretne hozzáadni a vitához?

Vásárlás:

Fahrenheit 451 SC

Fahrenheit 451 HC