Hős vagy fenyegetés?

Ezt a közzétételt benyújtják:

A kezdőlap legfontosabb eseményei,
Interjúk és oszlopok

Roger Ash

Írta: Roger Ash

Ne aggódj; Nem véletlenül nem botlottál be egy J. Jonah Jameson szerkesztőségébe. Ugyanakkor a szuperhősök világát fogom megnézni, azonban először egy kicsit eltérő.

Az elmúlt évben újra felébresztették a területi programmal való elbűvöletem. Igen, a Mars Rover Curiosity szerepet játszott abban, hogy megnézze a Kansas Cosposphere -t, az általam megnézött könyvek mellett, valamint a DVD -ket, amelyeket néztem. Visszaállította a kérdést, valamint a területkutatás érdeklődését, amelyet úgy éreztem, mint egy gyerek, aki élvezi a hold leszállást a tévében. Ugyanígy befolyásolom a srác, valamint a nők, akik a területi program részét képezték, valamint az elkötelezettség, valamint az általuk tett áldozatok. Néhányan inkább az életüket biztosították. Ezeket az embereket, akiket hősöknek látok; Minden bizonnyal mindegyiküknek vannak hibái, azonban növekszik, hogy motivációvá váljanak, és megmutatják azt a nagyot, hogy az emberiség képes, és a körülöttünk lévő világ kérdésére is képes.

Csodálatos Spider-Man #217

Bizonyos mértékben ez a kérdés és a motiváció is az volt, amit először a 70-es évek végén, valamint a 80-as évek elején vonzott bennem a szuperhős képregényekhez. Megnéztem egy olyan ember történetét, aki majom volt az iskolában, mint én, aki szintén olyan hős volt, aki bűncselekményt harcolt, és a szálköteles levegővel is lenghet. Volt egy olyan ember, akinek a teste, valamint a borotvaéles elméje nem volt hatalma, aki az igazságosságot az igazságszolgáltatásnak adta valaha a leginkább elrontott gazemberek közül. Volt egy család, mindegyik csodálatos hatalommal, aki a galaxisban fenyegetett, mégis úgy viselkedett, mint egy „normál” család. Amellett, hogy voltak olyan norvég istenek is, akik sárkányokat harcoltak, az emberek, akik a saját hatalmuk alatt repülhetnek, valamint olyan mutánsok, akik harcoltak az általuk gyűlölt emberekért.

Fantasztikus négy #236

Ezek a képregények nem mindig voltak rózsák. A hősöknek gyakran problémái voltak (ez volt a Marvel ász a lyukban), és gyakran felfedezték magukat néhány meglehetősen intenzív helyzetben, bár megértettem, hogy a Pókember, a Batman, a Csodálatos Four, a Thor, a Superman, az X-Men. valamint az összes többi hősiesen viselkedne, hogy legyőzze ellenségeiket. valamint igen, néhány szuperhős még életét is elvesztette ezekben a küzdelmekben. Úgy tűnt azonban, hogy mindig úgy működnek, hogy „ha úgy viselkedünk, mint az emberek, akikkel harcolunk; Végül nem voltunk sokkal jobb, mint nekik. ” Számos képregényben megnéztem ennek a nyilatkozatnak a variációit, és ez számos felnőttként hiedelemre befolyásolta. A hősök inspirálóak voltak, és a kérdések érzete, amelyeket ezeknek a történeteknek az elolvasásából kaptam, érzékelhető volt.

Őrség

Aztán jöttek olyan könyvek, mint a Batman: A Dark Knight visszatér Frank Miller, Alan Moore és Dave Gibbons őrzője, valamint Moore Miracleman, valamint olyan művészek, mint Alan Davis, valamint Gary Leach. Ezek sokkal sötétebb történetek voltak, amelyek azt állították, hogy ha a szuperhősök valóban léteznek, akkor nem töltenék meg az embereket a kérdéssel, hanem befolyásolják őket, ám ehelyett félelemmel töltik meg az embereket. Ezek érdekes és szórakoztató történetek voltak, valamint befolyásolták a többi írót és a művészeket, hogy megfeleljenek a vezetésnek. Ez ahhoz vezetett, amit gyakran értenek a szuperhős képregények sötét korának az 1990 -es években, ahol Grim és Gritty váltotta fel a kérdést, valamint az inspirációt. Az új hősök közül néhány, akiket ebben az időben vezettek be, gyakorlatilag olyan szörnyen viselkedett, mint a gazemberek.

Ez nem azt jelenti, hogy bármi is volt az édesség, valamint a szuperhős képregényekben, amikor először elkezdtem elolvasni őket. A Punisher-t a 70-es években vezették be (bár nem hiszem, hogy sok látogató hősnek hitte őt évekkel később), sok ember félt a Hulk halálától, valamint az X-Men-et gyakran gyűlölik, mivel Nos, amint attól tartottak, akiknek segítették. Az X-Men helyzetében azonban az az igazság, hogy hősként viselkedtek, ennek ellenére inspiráló volt.

Spawn #7

Végül azt hiszem, hogy a dolgok kiegyensúlyozottak az inspiráló, valamint a komor és a szemcsés között, bár a dolgok minden bizonnyal sokkal szemcsésebb fordulatot vettek az elmúlt pár évben. Az emberek azt állítják, hogy ez sokkal pontosabban megmutatja, hogy a világ valóban milyen. És bizonyos mértékig igaz, de azt hiszem, hogy ez csak a világ egy részét mutatja. Ráadásul annak egy részét, hogy a szuperhős képregényeket megnéztem, az a valódi világból való menekülés. Ha egy szörnyű történetet szeretnék a valódi világról, akkor csak annyit kell tennem, hogy bekapcsoljam az esti híreket. Az emberek szintén gyorsan rámutatnak, hogy a világ most más helyen áll, mint a 70 -es és a 80 -as években. Nem vagyok naiv. Megértem, hogy ez igaz. A polgári nyugtalanságok, a gyilkosságok, valamint a múltbeli háború idején befolyásolt szuperhősök azonban. Nem tudhatnánk kihasználni ezt a kérdéses érzetet, valamint a motivátMost is?

Nagyon széles körben festettem a szuperhős képregényeket? Igen. Vannak -e szuperhős képregények az ősz azon a vonalakon kívül, amelyekre itt rámutattak? Természetesen. De ez általában nekem igaz. De lényegében mindez ízlés szerint jön le. Ha szereted a sötét, szemcsés szuperhősöket, akkor ez jó. Személy szerint, ha egy hősöt követelek, akkor azt akarok, aki inspirál, nem az, aki arra késztet, hogy elrejtőzzen. Mit gondolsz?

Most, nézd meg egy képregényt!

Klasszikus képregény borító a Grand Comics adatbázisból.