Roger Comic Ramblings: Ez egy csapatsport

Ezt a közzétételt benyújtják:

A kezdőlap legfontosabb eseményei,
Interjúk és oszlopok

Roger Ash

Írta: Roger Ash

Az egyik dolog, amit igazán élvezem a képregényekkel kapcsolatban, az együttműködési erőfeszítés. Gyakran ez egy embercsoport (író, ceruza, inker, kolorista, levél, valamint szerkesztő) együtt dolgozik annak érdekében, hogy a lehető legjobb képregényt készítse el. Vannak azonban olyan idők, amikor az író és a művész kombinációja valami varázslatot hoz létre; valami, ami több, mint a két rész összege. Ma néhány preferált író/művész csapatomról fogok beszélni.

Mielőtt bármilyen típusú tovább megyek, azt szeretném kijelenteni, hogy jól tudom, hogy számos kiemelkedő képregény létezik, ahol a fent említett feladatokat csak egy vagy két ember végzi. Sok olyan jó író/művész van, akiknek munkáját élvezem, köztük Walter Simonson, Stan Sakai, Carl Barks, Terry Moore, Bob Burden, Matt Wagner, valamint Darwyn Cooke, csak néhányat említve. (Bár van valamilyen partnerség, és nem tudom elhinni Simonson munkáját, például John Workman Letterer hozzájárulása nélkül.) Ez az oszlop nem olyan eszköz, amelynek célja az egyik munkamódszer meghatározása, sokkal jobb, mint egy másik. Egyáltalán nem. Csak néhány olyan hagyományos csapatot szeretnék kiemelni, akik az évek során elolvastam az élvezetet.

A nagy négy, Lee & Kirby

A hagyományos író/művész csapat, valamint sok ember másokat ítél meg, Stan Lee és Jack Kirby. Miközben mindketten csodálatos munkát végeztek másokkal (és egyedül Kirby -vel), a képregények, amelyeket együtt csináltak, a kedvencem. Volt egy időszak a hagyományos négyes futásuk során, amikor csak az összes hengerre lőttek, valamint hónapról hónapra olyan karaktereket mutattak be, akik a Marvel világának főbb szereplői lesznek. valamint a Fekete Párduc. Amit együtt csináltak – a nagy négy, az Avengers, a Hihetetlen Hulk, Thor, valamint még sokan más – tiszta képregény varázslat volt.

X-Men by Claremont és Byrne

A képregénygyűjtés korai napjaiban az egyik preferált képregényem a Marvel X-Men volt, valamint óriási oka volt Chris Claremont és John Byrne innovatív csapata, valamint Inker Terry Austin. Sokan vannak, akik ezt az időszakot a vadonatúj, minden differenciális X-Men hagyományos időszakának tekintik-és nagy okokkal. Míg a csapatot Len Wein, valamint Dave Cockrum vezette be az óriási méretű X-Men #1-ben, Claremont átvette a szkriptekkel kapcsolatos feladatokat a Wein 94-es X-Men telek felett, valamint a 97. számú teljes zeneszerző feladat /Byrne -kor, amely ezeket a karaktereket sok éven át meghatározta. Byrne művészete teljesen elkapta a Claremont szkriptjeit, akár szuperhősi akció, akár csendesebb karakter pillanatok. Az X-Men azonban nem volt az egyetlen munkájuk, mint csapat. Hasonlóképpen felejthetetlen történeteket nyújtottak a Marvel Team-up-ban (beleértve az arcade legelső megjelenését), valamint a Iron Fist (ahol a Sabretooth debütált), más képregények mellett. Valami a partnerségükről csak rákattintott, és valami különlegeset hozott létre.

Új tini titánok Wolfman & Perez által

Egy másik hagyományos csapat, amely ebben az időben összejött, Marv Wolfman, valamint George Perez volt. Miközben határozottan élveztem a másokkal létrehozott képregényeket, az új tini titánok összejövetele kinyilatkoztatás volt. A DC képregényekben, mint én, olyan új karakter számára, akit a sorozatban megértettem, Robin, valamint a Batman TV -show -ból származott. Wolfman, valamint Perez bemutatta nekem az „igazi” Robin-ot, a többi hosszú távú DC-karakter mellett, amelyben semmit sem értettem (Kid Flash, Changling/Beast Boy, kérdéslány), valamint mindent, amit meg kellett értenem, hogy megértsem, hogy élvezhessem, hogy élvezhessem Kalandjaik, a jól lekerekített új karakterek bevezetése mellett (Starfire, Raven, Cyborg). Fantasztikus bevezetés volt a DC univerzumba. A végtelen Earths -i képregény dilemmájuk alapvető fontosságú az események kereszteződéséhez, amely érintetlen maradt, valamint a DC -világ történetét évek óta el kell olvasni a DC rajongók számára.

Giffen, Dematteis & Maguire Igazságügyi Ligája

Az egyik szórakoztatóbb csapat, amelyet együtt találnak, a J.M DeMatteis és Keith Giffen írók, valamint Kevin Maguire művész volt. Bekerültek a „Bwah-ha-ha” korszakban az Igazságügyi Ligában, ahol a humor elégedett a szuperhős akcióval. Annak oka, hogy a könyv olyan jól működött a véleményem szerint, Maguire művészete volt. A humor nagy része a karakter személyiségétől, a testbeszédtől, valamint az arckifejezésektől függött. Maguire képes volt a karaktereket megnehezíteni, amit nehezebb megtenni, mint gondolnád. Úgy tűnik, hogy rendkívül kevés ember van a kerítésen az együttműködésükről; Az embereknek vagy pontosan szeretik, hogy a humorot a képregényekbe adják be, vagy nem szeretik azt, és úgy gondolják, hogy ez valahogy csökkenti a hősöket. Az az igazság, hogy PeopLe még mindig beszélnek a mai Igazságügyi Ligában folytatott munkájukról, valamint arról, hogy két nyomon követési történetet készítettek (egy történet a JLA-ban: osztályozva, valamint egy miniszert), valamint egy különlegességet, amely szerintem a szereplők szerint sokkal több ember, hogy még sok más ember Érezd azt a módszert, amelyet az együttmûködésükkel végezek, mint nem. A Marvel védőkkel kapcsolatos munkájuk, valamint a DC Metal Guy szintén fantasztikus móka, és pontosan ugyanolyan hangot ad, mint az Igazságügyi Ligában végzett munkájuk, valamint szintén érdemes keresése.

Voltak más fantasztikus író/művészi partnerség is az évek során, ám ezek néhány kedvencem. most te jössz. Kik a néhány preferált innovatív csapata? Kommentáld az alábbiakat, és csatlakozzon a beszélgetéshez!

Most, nézd meg egy képregényt!